Ez a gyengéd festmény egy csendes, bensőséges pillanatot ragad meg két fiatal lány között, amelyet lágy, természetes fény világít meg finoman, kiemelve az arcuk kifejezését és finom vonásait. A művész finom ecsetkezelése és a földszínekből, lágy fehérből, meleg vörösből és finom barna árnyalatokból álló színpaletta meleg, nosztalgikus hangulatot teremt, amely meghívja a nézőt ebbe a nyugodt otthoni jelenetbe. Az idősebb lány, vörös szalaggal díszített sötét fürtjeivel, szeretetteljesen megfogja a fiatalabb lány vállát, miközben játékosan felkínál neki egy kis gyümölcsöt, mosolya szeretetet és gondoskodást sugároz. A fiatalabb lány nyugodtan ül, elgondolkodó tekintettel, kezében egy narancsot tart, fehér ruhája lágyan omlik köré.

A kompozíció kiegyensúlyozott és harmonikus, a figurák kissé eltolva a középtől, de gesztusaik és közösen használt tárgyaik révén kapcsolódnak, így összetartozás és érzelmi mélység érzését keltik. A kopott fal és az egyszerű fa szék rusztikus bájt és történelmi kontextust ad, utalva a XX. század eleji szerény környezetre. A festmény finom érzelmi rezonanciája és aprólékos technikája tükrözi a művész tehetségét a gyermekkor ártatlanságának és a gyengéd emberi kapcsolatok ábrázolásában, csendes, szívhez szóló nosztalgiát ébresztve, amely sokáig megmarad a szemlélés után.