Ebben az érzékeny jelenetben egy szerény asztalosműhelybe kerülünk, ahol az idő mintha lelassulna, miközben a Szent Család egy kedves pillanatát szemléljük. A figurák aprólékos részletességgel vannak ábrázolva, árasztva a melegség és az érzelmek; József, kezében szerszámokkal, a fiatal Jézust irányítja, aki elbűvölve figyeli a teremtés folyamatát. Mária, szerény ruhába burkolva, lehajlik, hogy megölelje fiát, amely egy olyan anyai szelídséget áraszt, ami szinte tapintható, mintha mi is szeretnénk ölelésében részesülni.

A kompozíció a faipari munka sok részletére irányítja a figyelmünket, valósághűséget adva a jelenetnek. Minden egyes vésőnyom és fadarab életre kel a képzeletünkben; szinte halljuk a fából formált anyagok finom hangjait. Millais gazdag színpalettát használ: földbarna és élénkpiros árnyalatok idézik fel a műhely szilárdságát és a család közelségét. Ez az intimitás kontrasztban áll a falakra vetített árnyékokkal, amelyek a hétköznapok banalitását és mélységét sugallják. Az érzelmi hatás jelentős; arra késztet minket, hogy átgondoljuk ezen családi kötelékek szentségét a napi munka hátterében, bevonva a történelem érzését és a fenséges iránti tiszteletünket.