Ebben a megható jelenetben egy hagyományos ruhákba öltözött figura csoport mélyen belemerül a fohászkodásba egy tetőn, egy elbűvölő szürkületi égbolt előtt. A körülöttük lévő építészet, bonyolult minaretekkel és kupolákkal, gazdag kulturális tájat sugall, talán egy ikonikus várost tükröz a muszlim világban. A légkör békével telítődik, miközben a nap utolsó fényei lágy pasztell árnyalatokat vetnek a horizontra; tompa kékek és meleg okker színek egy nyugodt hátteret hoznak létre, amely harmóniában van a pillanat meditatív minőségével. A figurák gesztusok szövetét alkotják - néhányan imádsággal emelik kezüket, míg mások tiszteletből előrehajolnak - a spirituális gyakorlatuk komolyságát közvetítve.

A kompozíció a néző tekintetét a középpontból vonzza el, ahol egy magányos figura méltóságteljesen áll, a horizont felé nézve, ahol a hídi hold felbukkan, ami reményt és isteni jelenlétet sugall. A figurák gondos elhelyezése, amelyek mindannyian elmerülnek saját szentéletükben, egy harmonikus ritmust hoz létre, amely fokozza a jelenet érzelmi súlyát. Gérôme figyelme a részletek felé, a ruhák textúrájától a fény finom játékáig, kézzelfogható kapcsolatot teremt a fohász kulturális és vallási jelentésével, meghívva a gondolkodásra a hit egyetemes mivoltáról. Ez a mű az művész mesterségbeli tudását példázza, hogy mind a fizikai, mind a spirituális tartományokat megjelenítse, hidat építve profán és szent között, egy exkluzív szépséggel.