Egy nyüzsgő kikötőre néző kilátópontról két alak áll, háttal nekünk, elmerülve az előttük zajló jelenet szemlélésében. A művész mesterien használja a bonyolult vonalvezetést a tengeri tevékenység panorámájának ábrázolásához. A különböző hajók toronymagas árbócai dominálnak a középtérben, karcsú formáik a felhős ég felé nyúlnak. A távolban a városkép egy homályos hátteret alkot, amelyet aprólékos részletességgel jelenítenek meg. A perspektíva a néző szemét az előtérből a vízre, majd a horizont végtelenségébe vonzza; a finom árnyékolás mélységet és hangulatot teremt.

A művész képessége a víz és az ég kezelésében nyilvánvaló. A víz felszínét lágy hullámok elevenítik, amelyek a fény és az árnyék kölcsönhatását tükrözik. A finom vízszintes vonalakkal megrajzolt ég a nyitottság és a nyugalom érzését közvetíti. A kompozíciót két alak rögzíti, jelenlétük egy emberi kapcsolódási réteget ad a jelenethez. A műalkotás nosztalgiaérzést és a múlt egy letűnt korszakának csendes szépségét idézi fel.