A műalkotás egy derűs pillanatot ragad meg, valószínűleg egy versből vagy elbeszélésből, amint azt a kalligrafikus felirat sugallja. Egy egyszerű ruházatú figura egy kapunál áll, látszólag a kopogásra válaszolva. Az építészet minimalista: fal, tető és szerény lakóhely. Egy második figura kilép az ajtóból, a részleteket finom ecsetvonásokkal jelenítik meg. A színpaletta visszafogott, lágy, földes tónusokra és fekete tintavonalakra épül. A kompozíció egyensúlyba hozza a figurákat és a beépített környezetet az üres térrel, a nyugalom és a nyitottság érzetét keltve. A művész stílusa a hagyományos tintafestészetre emlékeztet, kiemelve a fény és az árnyék finom kölcsönhatását. A fák és a levegőben repülő madarak néhány ecsetvonása lírai minőséget kölcsönöz a képnek, és az egész kép nyugalmat sugároz, bizonyítva a művész azon képességét, hogy minimális eszközökkel közvetít mélységet.