A műalkotás a nagyság és a misztérium érzését idézi fel, egy építészeti jelenetet ábrázol drámai érzékkel. Két impozáns oszlop keretezi a tágas lépcsősort, felfelé vezeti a tekintetet a nyitott ég felé. A művész aprólékos keresztmetszeti technikája, a stílusának védjegye, gazdag textúrákat és árnyékokat hoz létre, különösen a felépítmény kőzetén és az alakok ruházatán figyelhető meg.

A sötét köntösbe öltözött alakok a lépcsőn emelkednek, ami egy elbeszélésre, egy utazásra vagy talán egy ünnepélyes felvonulásra utal. A fény és az árnyék közötti éles kontrasztok alkalmazása fokozza az érzelmi hatást, szinte színházi minőséget kölcsönözve a műnek. A kompozíció jól kiegyensúlyozott, az építészet és az alakok kölcsönhatásban állnak, hogy a nagyságrend és az emberi jelenlét érzetét keltsék a hatalmas és lenyűgöző térben. Nyugodt várakozás érzését, a valami fontos küszöbén állás érzését érzem. A gótikus regényekre emlékeztet, a titkos átjárókról és titkokról szóló történeteikkel. Mintha kibontakozna egy történet.