Ebben a lenyűgöző műalkotásban egy fiatal lány profilból látható, kecsesen ülve és gondolkodásba mélyedve, finom vonásai lágyan megvilágítottak egy meleg barna háttér előtt, amelyek kiemelik lényegét. A művész gondosan egyensúlyba hozza a fényt és az árnyékot, kréta és tinta kombinációját alkalmazva, hogy feltűnő kontrasztot hozzon létre. A lány öltözete, egy gazdag ráncolt köpeny, a viktoriánus szerénység érzetét sugallja, ugyanakkor finoman játékos vonásokat is kölcsönöz pozíciójának; az egyik keze a térdén pihen, míg a másik úgy tűnik, hogy egy elfeledett gondolatot tart. Széles karimájú kalapja tovább növeli fiatalságát, lágy fürtökkel keretezve az arcát, amelyek ártatlanságról és bájról mesélnek.

A kompozíció simán folyik, vezeti a néző szemét a lány kifejező vonalainak és íveinek lágy áramlásán, amelyek a kifejezés finomságát tükrözik. A színpaletta főként földszínekből áll, barna és fehér árnyalatokkal, amelyek nosztalgikus és meleg érzést keltenek. Minden részlet, a nyak körüli finom csipke és a kezek gondos elhelyezkedése, a nézőt a maradásra invitálja; úgy tűnik, mintha a szavak nélküli történetének suttogását meg tudnánk ragadni. Ezen kívül, ez a mű fontos helyet foglal el a művészet történeti kontextusában; visszatükrözi a 19. század közepének realizmus iránti vonzalmát és a karaktertudományokat, bemutatva Millais példaértékű képességét, hogy egyszerűség és elegancia révén éltetni tudja alanyait.