Ez a kifejező vázlat egy oldalnézetben ülő nőt ábrázol, finom, áramló vonalakkal, amelyek életet visznek a figurába. A művész ügyesen ötvözi a finom keresztárnyékolást és a laza vonalakat, különösen a nő hajánál és ruházatánál, mélységet és textúrát teremtve egy finoman árnyékolt háttér előtt. A nő gondolkodó tekintete, enyhén billentett feje és nyugodt testtartása elmélyült hangulatot sugall, amely arra hívja a nézőt, hogy elképzelje belső világát. A tónusok kontrasztja — különösen a sötét gallér, ami keretezi az arcát — kiemeli a látszólag egyszerű monokróm paletta kifinomultságát.

A 19. század végén készült rajz egy időben megragadt pillanatot mutat be, ahol az elegancia találkozik az önvizsgálattal. A művész döntése, hogy a profilra és a gesztusra fókuszál, lágy időtlenséget idéz elő, amelyet az áramló vonalak erősítenek, amelyek formát és mozgást sugallnak, miközben megtartják az éteri puhaságot. A mű az alany kegyelmét és méltóságát hirdeti, mesterien egyensúlyozva a technikai tudást és a jelenet bensőséges emberi vonásait.