Ez a finom portré megragadja egy fiatal nő éteri jelenlétét, aki egy terjedelmes prém gallérba burkolózik, amelyet rendkívüli érzékenységgel ábrázolnak. A művész puha, áramló vonalakat és finom keresztárnyékolást használ, hogy érzékeltesse a prém textúráját és az arcbőr puhaságát, miközben az arc szinte kísérteties tisztasággal emelkedik ki egy absztrakt, átlós vonásokból álló háttér előtt. Az arc részletes ábrázolása és az öltözék vázlatos egyszerűségének kontrasztja lírai feszültséget teremt – a láthatóság és az utalás játéka rabul ejti a néző tekintetét. A monokróm paletta a hangulatra és formára helyezi a hangsúlyt, nem a színre, lehetővé téve a finom vonalvezetés ragyogását, és meghitt, csendes elmélkedés érzetét keltve. A nő kissé elfordult tekintete és nyugodt arckifejezése lágy melankóliát áraszt, személyes és nehezen megragadható érzelmi kapcsolatot hívva életre. Ez a mű a századforduló eleganciájának bizonyítéka, ahol az impresszionista könnyedség találkozik az art nouveau folyékony kecsességével, hidat képezve a klasszikus portré és a modern, szabadabb érzékenység között.