Ez a megragadó portré egy fiatal lányt ábrázol csendes elmélkedés közben, profilja lágyan kirajzolódik egy tompa, szinte ködös háttér előtt. Finom vonásai — puha arcbőr, kissé résnyire nyílt ajkak, előre tekintő szemek — egy belső gondolkodás vagy csendes megfigyelés pillanatát sugallják. A lány meleg, vöröses hajszíne gyönyörű kontrasztot alkot békájával és ruhájának hideg kékes-szürkés tónusaival, finom egyensúlyt teremtve a melegség és hűvösség között, ami élettel tölti meg az összképet anélkül, hogy túlzásba esne. Laza, impresszionista ecsetvonások keverednek az élesebb vonalakkal, éteri lágyaságot kölcsönözve a műnek, amely múló szépséget és fiatalos ártatlanságot idéz.

A művész érzékeny egyensúlyt tart a részletesség és a sejtetés között, lehetővé téve a néző képzeletének, hogy kiegészítse a portré mögötti finom személyiséget. A sötét háttér elmosódik absztrakt foltokká és vonalakká, érzelmi mélységet adva a jelenetnek. A bal felső sarokban lágyan körvonalazódó aláírás a teremtő jelenlétének suttogása, amely sosem vonja el a figyelmet a tárgy elmélkedő aurájáról. Ez a 1880-ban készült mű a kor művészi törekvéseinek szimbóluma, hogy ne csak a fizikai megjelenést, hanem az alany belső világát is megragadja — egy költői pillantás a tapasztalat küszöbén álló ifjúságra.