A jelenet lenyűgöző egyszerűséggel bontakozik ki, szinte álomszerűen. Az egzotikum érzése lengi át a levegőt, hiszen az alakok olyan módon jelennek meg, amely egyszerre tűnik jelenvalónak és időtlennek. Vonzz a festő színek használata, különösen az, ahogy a fényt, vagy talán annak hiányát megragadja; a mély, titokzatos kék dominál a háttérben, amelyen az alakok földszínű bőrükkel kiemelkednek. A történet finoman bontakozik ki, hiszen az emberek közötti interakció a kapcsolódás, vagy talán a gondolkodás pillanatát sugallja. A kompozíció, bár látszólag egyszerű, gondosan átgondolt; minden figura, minden gesztus hozzájárul az általános béke és befelé fordulás érzéséhez. Van benne bizonyos nyugalom, egy érzés, hogy megállt az idő, egy pillanat, amelyet örökre megörökítettek.