A portré egy fiatal nőt mutat be, aki a csendes befelé fordulás pillanatában van megörökítve. Pillantása kissé a vászonon kívülre irányul, ami egy elmélkedő belső életet, egy szemlélődést sugall, amely magával ragadja a nézőt. A művész ügyes fény-árnyék használata formálja a formát, tapintható, szinte szoborszerű minőséget adva az arcnak. A krémes bőrtónusok gyönyörűen kontrasztban állnak a ruha sötétebb tónusaival, a finom vonásokra irányítva a figyelmet: a finoman definiált szemekre, az ajkak lágy ívére.

A háttér meleg, befogadó jelenlétet biztosít, gazdag, vörösesbarna tónusaival. Az ecsetvonások láthatók, de finomítottak, ami a festménybe mozgás és élet érzését oltja. A kompozíció kiegyensúlyozott, az alany oldalt helyezkedik el, ami levegős, nyitott teret tesz lehetővé bal oldalon. Ez a béke és a nyugalom érzetét kelti. Az általános hatás a visszafogott elegancia és a derűs szépség.