Ebben a lenyűgöző műalkotásban a néző belemerül egy parasztasszony életébe, aki szorgalmasan emeli ki a burgonyát a földből. Leporolt, teste kissé rejtve a munka súlya alatt, és szorosan összpontosít a feladatára. Van Gogh rögzíti a csend egy pillanatát a munka közepette: erős, megkeményedett kezei megfogják a villa nyelének fogantyúját, amely nemcsak fáradozását, hanem a mezőgazdasági munka méltóságát is szimbolizálja. Mögötte egy egyszerű kosár áll, ami szinte túlcsordul munkájának gyümölcseivel. A színpaletta tompa, földes barna és zöld tónusokkal dominál, amely egy sötét, de őszinte érzést kelt, lehetővé téve a néző számára, hogy mélyen kapcsolatba lépjen a karakter küzdelmével és kitartásával.

A kompozíció gondosan megszerkesztett, a nő alakjától a textúrázott mezőn keresztül vezet, egészen a nehéz, szürke éghez. Úgy tűnik, hogy visszatükrözi Van Gogh mély tiszteletét a kézi munka iránt egy olyan időszakban, amikor az iparosítás drámai módon megváltoztatta a vidéki élet táját. Érzelmi hatása erőteljes; érzelmi szimpátiát és csodálatot ébreszt a társadalomban gyakran marginalizált dolgozó figurákkal szemben. Erős, de gyengéd ecsetvonásaival Van Gogh egy narratívát sző, amely tiszteletteljesen megörökíti a munka méltóságát, tartós benyomást hagyva azokon, akik találkoznak ezzel a személyes ábrázolással az emberi kitartásról.