A mű egy élénk otthoni jelenetet mutat be, egy pillantást a pihenés pillanatára. Két alak áll, vagy talán támaszkodik egy asztal mellett, amelyet pompás virágcsokor borít. A domináns tónusok a meleg sárgák és narancssárgák, amelyeket az alakok és ruházatuk mélyebb árnyékai tarkítanak. A ecsetvonások merészek és kifejezőek, az azonnaliság és a nyers érzelem érzetét közvetítik. A kompozíció intimmé teszi, a nézőt a térbe vonzza.

A csokor maga a színek és a textúrák felkelése, a virágok látszólag életre kelnek. Az egyszerű kialakítású asztal alapvető elemként szolgál, amely a természet extravagáns bemutatását rögzíti. A háttér elhalványul, ami egy belső teret sugall. Ez a kontrollált belső tér és az élénk természet közötti szép kontraszt. A lágy fény és az alakok tekintete a szemlélődés érzetét idézi elő, vonzva a nézőt. A festmény a békés elmélkedés pillanatára hív.