Ebben a gyönyörűen megfestett műben egy csendes pillanatba vagyunk hívva, amelyben az idő megállni látszik, miközben egy fiatal nő gondolkodva nézi a távolban. Kifinomultan ül egy sziklás szikla peremén, mezítláb álló lába a szabadság és a természet iránti kapcsolatát mutatja, míg a másik lába finoman lóg le. Öltözéke lenyűgöző—mély kék és lágy fehér árnyalatokban folyó ruha, finom korall szegéllyel díszítve, ami megfogja a fényt és mélységet ad a kompozíciónak. Amit valóban elképzelek, az a szövet és a levegő kölcsönhatása, szinte mozgásérzést invitál, annak ellenére, hogy a tartása nyugodt. Ez magával hozza a nőiesség örömeit és próbatételeit, mivel egyidejűleg képviseli az erőt és a lágyasságot.

A háttér finoman elmosódik egy lágy pasztell tájra, ami úgy tűnik, hogy tükrözi a nő érzelmi állapotát—egy naplemente, ahol a nap találkozik az éjszakával. A fény finoman érintette a körülötte lévő sziklákat, míg az árnyékok finom játéka harmonikus egyensúlyt teremt. A színek—a tompa lila, a lágy kék és a meleg fehér—kiegészítik a figura ruházatát, egy álomszerű légkört teremtve, ami egy pillanatnyi elmélkedést sugall. Szinte lehet hallani a közelben a hullámok csendes zúgását, ami egyfajta nyugalmat és békét hoz. Ez a mű Lefebvre munkáiban kiemelkedik, nemcsak technikai ügyessége miatt—ami a részletgazdag kidolgozás és a pontos ecsetvonások mellett jelentkezik—hanem mély érzelmi rezonanciája miatt is, ami a művész képességét mutatja a szépség és az érzés megörökítésére az emberi tapasztalatok törékenységén belül.