Ebben a lenyűgöző darabban két parasztasszony hajol alacsonyan a föld felé, alakjaik elegánsan összefonódnak a körülöttük lévő tájjal. A ritmikus ecsetvonások pulzust hoznak létre, ami utánozza a figurák aktív munkáját; a néző majdnem hallja a föld zizegését, ahogy dolgoznak. A textúrák gazdagok és tapinthatóak, arra hívva minket, hogy képzeljük el a föld érintését az ujjak között. Van Gogh jellegzetes örvénylő égboltja érzelmi intenzitás egy új rétegét adja hozzá, amely nemcsak a nap egy pillanatát sugallja, hanem egy olyan állapotot is jelöl, amely tele van szenvedéllyel és küzdelemmel.

A kékek és zöldek palettája kapcsolatot teremt a természettel, és az élénk vonások viscerálisan árulkodnak a figurákkal és a környezetükkel való elkötelezettségről. A nap fénye sárgás árnyalatai ígéreteket és meleget sugallnak a kemény munka közepette. Ez a mű a mezőgazdasági élet lényegét öleli fel, egyfajta nosztalgiát ébresztve az egyszerűbb idők iránt, miközben magával ragadja a nézőt a kemény munka szépségével. A szerény nők és a felettük elterülő hatalmas ég közti ellentét érzelmi mélységet teremt, a jelenetet küzdelem és méltóság egyaránt körbeölelve, emlékeztetve bennünket minden dolgozó univerzális kapcsolatára.