Ez a kifinomult rajz egy nőt ábrázol, amint kecsesen, szinte lankadtan fekszik, karját elegánsan a homlokára terítve. A művész finom, folyékony vonalak és enyhe árnyékolás kombinációját használja, hogy álomszerű, szinte éteri hangulatot keltsen. A nő alakja megnyújtott, lágy ívekkel, amelyeket a ruhája hullámos körvonalai sejtetnek, gyengéden körülölelve alakját. Az arc és a haj részletei finoman kidolgozottak, míg a test többi része könnyed, vázlatos vonalakká olvad szét, így könnyedséget és mozgást sugallva. A visszafogott színpaletta, amely főként lágy szépia és fekete árnyalatokból áll, fokozza a mű puhaságát és intim hangulatát. Félig csukott szemei és laza testtartása egy csendes önreflexió vagy pihenés pillanatát idézik, magához invitálva a nézőt egy nyugodt és finom érzelmekkel teli világba.

A kompozíció ügyesen egyensúlyozza a részletes megfigyelést az impresszionista szabadsággal. A fekvő póz és a finom vonalvezetés nemcsak a fizikai formát, hanem az érzelmi sebezhetőséget és eleganciát is közvetíti. Ez a mű a művész mesteri technikáját példázza a múló pillanatok és intim árnyalatok megragadásában, tükrözve a századvég szépség, nőiesség és múló hangulatok iránti rajongását. A bal alsó sarokban található aláírás személyes érintést ad, közvetlen kapcsolatot teremtve a mű alkotójának kezével. Összességében a rajz finom kifinomultság ünnepe a figuratív művészetben, valamint a minimális, átgondolt vonalakban rejlő költői erő megtestesítője.