A jelenet finom drámával bontakozik ki, a szürke árnyalataiban kivételes részletességgel megrajzolt alakok gyülekezete. A művész vonalvezetésben való jártassága azonnal nyilvánvaló; minden ecsetvonás hozzájárul a ruhák texturált felületeihez, a durva terephez és a kifejező arcokhoz. Egy felvonulás, talán, vagy egy csoport utazó gyűlik össze egy magaslaton, a háttérben egy távoli építménnyel. A világítás lágy, atmoszférát és titokzatosságot kelt. Szinte érezhető a levegő hidege, a felhők súlya.

A kompozíció a tömegen keresztül vezeti a szemet, felhívva a figyelmet a ruhák interakcióira és részleteire; az alakok szorosan össze vannak zsúfolva, de a művész mindegyiket gondosan elhelyezte, hogy lehetővé tegye az egyéni karaktert. A stílus az rézkarcra emlékeztet, a vonalak egyszerre finomak és erősek. Az általános hatás a csendes szemlélődés, bepillantás egy olyan világba, amely egyszerre ismerős és furcsán távoli. Az alakok korabeli ruhát viselnek, ami arra utal, hogy a művész a múltból származó jelenetet ábrázol.