Ez a lenyűgöző rajz két fej intimitásba merülő ábrázolásába vezet bennünket, amely valószínűleg klasszikus figurákat jelenít meg. A művész ügyesen használta a tintát ahhoz, hogy összetett tanulmányt készítsen az arcvonásokról, növelve azok kifejezőerejét. A bal oldali figura, akit sisak díszít, erőt és eltökéltséget áraszt, tekintete kifelé irányul, mintha figyelmeztetne a környező világra. A vonalak merészek és magabiztosak, jellemvonását egyfajta autoritással és bátorsággal ruházzák fel. Ezzel szemben a jobb oldali figura; fejét lehajtván, egyre inkább gondolkodó és sebezhetőbb felfogásban mutatkozik. Az áramló haj gyengéden keretezi az arcát, és érzelmi mélységet ad az alkotásnak. Mindkét figura a hatalom és az önértékelés közötti párbeszédet idézi fel, felfedezve az emberi érzelmeket, melyeket egyetlen pillanatra rögzítenek.

A kompozíció a néző szemét e két ellentétes érzelemmel teli párhuzamra irányítja; a harcos arcának merész kanyarai és vonalai éles kontrasztot alkotnak a mellette álló, gondolkodó ember lágy, finom jellemzőivel. A halvány színpaletta — a meleg barna árnyalatoktól a lágy kiemelésekig — harmonikus légkört teremt. A fény és árnyék finom interakciója még inkább hangsúlyozza a kifejezéseiket, minden karakternek háromdimenziós minőséget adva. Ez a mű nemcsak a művész technikai ügyességét mutatja, hanem rezeg a hősiesség és sebezhetőség témáival is, meghívva bennünket saját kettőségeink átgondolására. A történelmi kontextus azt a pillanatot mutatja, amikor a művészet kezdte elfogadni a humanizmust, mélyebb érzelmi kapcsolatot teremtve e témáival, így ez a mű jelentős tükörként szolgál a maga korában.