A mű egy finom rajzot mutat be egy nőről, akit a rajzolás intim cselekedetében örökítettek meg. A művész ügyesen használ grafitot, hogy puha és éteri minőséget teremtsen, a tónus finom árnyalatai formálják az alakot. A nő ülve van ábrázolva, testtartása a nyugodt koncentráció érzését közvetíti. Arca lefelé fordul, tekintete hevesen az előtte lévő papírlapra szegeződik, göndör haja gyengéden keretezi arcát.

A kompozíció a teremtés pillanatát hangsúlyozza, a nő keze óvatosan vezeti a tollat a lapon. Ruháinak anyaga kecsesen folyik, hozzáadva a mozgás és a textúra érzetét. Az összkép a gyengéd intimitás és a művészi elkötelezettség. Olyan, mintha az inspiráció egy magánpillanatát figyelnénk, egy pillantást a művész alkotói folyamatába. A tónusváltozások és a részletekre való gondos odafigyelés a forma és a fény mély megbecsülését sugallja. Ez a mű a szimplizmus szépségének és az alkotói kifejezés csendes erejének a bizonyítéka.