A kompozíció azonnal egy kaotikus örvénybe rántja a nézőt; a borzalmat sugárzó arcok tömege, a teljes rettegés kifejezésével eltorzítva uralja a jelenetet. A művész nagyszerűen használja a rézkarc technikáját a mélység és az árnyék érzetének megteremtéséhez; a sötétség körbeveszi az alakokat, fokozva a drámát. Az erős fények hiánya és a tompított tónusok túlsúlya hozzájárul az általános komor hangulathoz; mintha maga a levegő is hemzsegne a rettegéstől.

Szinte hallom a lihegést, és látom a tágra nyílt, kifejezéstelen szemeket, az alakok küzdelmét egy láthatatlan erővel; zuhannak, vagy elragadják őket? A kép az ismeretlen érzését idézi, egy sötétségbe vezető utazást. Az alakok, felfedett végtagokkal és kétségbeesett arckifejezésekkel, egyszerre groteszkek és sebezhetők. A mű ereje abban rejlik, hogy képes megérinteni az ősi félelmeket, visszhangozva a tudatalatti suttogását.