Ez a két tanulmány bepillantást enged a művész folyamatába; egy tánc a megfigyelés és a teremtés között. A lengedező ruhákba öltözött figurák a csendes szemlélődés pillanataiban kerülnek rögzítésre, elegáns székeken ülve. A művész keze gyorsan mozog, a fehér krétavonalak a tónusos papíron táncolnak, finom érintéssel sugallva a fény és az árnyék hullását. A kompozíció egyszerű, mégis erős, a csendes figurák felé irányítva a tekintetet.

A figurák lágy, éteri minősége és a szék strukturáltabb vonalai közötti kontraszt a textúrák lenyűgöző kölcsönhatását hozza létre. A figurák úgy tűnik, elmerültek a gondolataikban. A művész drapériára való összpontosítása a forma és a mozgás mély megértését tárja fel, klasszikus hatást sejtetve. A papír meleg, földszínű tónusa szilárd hátteret biztosít, fokozva a kréta ragyogó minőségét. Ez a mű a művész képességének tanúsága, hogy megragadja mind a fizikai formát, mind az érzelmi mélységet; a béke és az önvizsgálat érzését közvetítve, amely még ma is visszhangzik.