A műalkotás nosztalgikus érzést idéz, mintha egy régi mesekönyv lapjait lapozgatnánk. A jelenet egy festői, fás utcát ábrázol, bájos házakkal fehér kerítések mögött. A fény és az árnyék közötti erős kontraszt, amelyet a bonyolult vonalak mesterien jelenítenek meg, mélységet és dimenziót ad. Érzem a szellő lágy suttogását a fák levelei között, a nap pettyes mintákat vet a járdára. A bal oldali ház közelében lévő alakok jelenléte emberi elemet vezet be, ami arra utal, hogy csendes életet élnek ezekben a békés otthonokban. A lombozat és az építészet részletes ábrázolása szinte tapintható, arra késztet, hogy kinyújtsam a kezem, és megérintsem a fák durva kérgét és a házak sima homlokzatát. A kompozíció a szcénán vezeti a szemet, és egy időben megfagyott pillanatba vonz minket.