A metszet egy szigorú, díszítetlen belső térbe vezet minket, ahol egy zord jelenet bontakozik ki. A kompozíciót egy nő uralja, akinek arcát a düh és talán a kétségbeesés keveréke szántja. Egy kisgyermeket tart, készen arra, hogy büntetést adjon, a kezében magasan a papucs; a gyermek arca, bár kicsi, árulkodik a félelem egy kis jeléről, a küszöbön álló csapásról. A figurákat durva, kifejező vonalakkal jelenítik meg, amelyek az azonnaliság és a nyers érzelmek érzését közvetítik. Mögöttük a mosóhelyiségben ruha lóg a ruhaszárítón, egy hétköznapi részlet, amely élesen ellentétes a központi cselekvés intenzitásával. A padlón egy törött kerámiaedény tragikomikus elemet ad; ez a háztartási dráma katalizátora.