Egy előkelő úriember néz le a vászonról, tekintete közvetlen és tudós. A púderes parókája a tapasztalat vonalaival vésett arcot keretezi; szemei éles intelligenciával bírnak, amely áthatja a nézőt. Öltözéke élénk kontrasztot alkot a komor háttérrel, skarlátvörös mellény ezüst részletekkel hímezve. A sötét kabát, szinte fekete, éles, drámai kontrasztot alkot a nyakkendője ropogós fehérségével. Munka közben ragadták meg, a kezében papírokkal, a befolyásos és intellektuálisan képzett férfiak esszenciája.

A művész mesterien használja a fényt és az árnyékot, mélység és térérzetet keltve, ami életre kelti az alakot. A kompozíció a tekintetet közvetlenül az alany arcára vonzza, kiemelve személyiségét és a kor társadalmi szerkezetét. Ruhájának redői, a papírok textúrája, mind a részletekre való aprólékos odafigyelést jelzi. Ez egy portré, amely túlmutat a puszta ábrázoláson. Ez egy karaktertanulmány, a pillanat a térben megragadva, tükrözi a személyt és a társadalmat, amelyben élt.