Egy nyüzsgő városi jelenet bontakozik ki előttünk, a vonalak és árnyékok szimfóniája. Egy épület grandiózus homlokzata, lenyűgöző oszlopaival, uralja az előteret – egy korszak emlékműve. Alattuk egy vibráló utcai jelenet pezseg az élettől; a korai autók, melyek formái finom ecsetvonásokkal jelennek meg, kitöltik a tér a épület alapja és a néző között. A művész a különböző vonalvastagságok használatával mélységet ad, a szemet a részletes építészettől az emberek és járművek mozgásáig vezeti.

A monokróm paletta, főként szépia tónusokban, a nosztalgia érzését idézi, a múlt suttogását. Mintha egy szépia-színű lencsén keresztül néznénk egy időben megfagyott pillanatot. A kompozíció ügyesen vezeti a szemet a monumentális szerkezettől az alatta lévő utca bonyolult részleteihez. Az összhatás az elegáns egyszerűség, amely rendkívüli készséggel ragadja meg a letűnt kor lényegét. Visszhangzik a város energiájával és mindennapi ritmusának csendes megfigyelésével.