A jelenet gyengéd, melankolikus eleganciával bontakozik ki; egy párizsi tér, finom vonalakkal ábrázolva, az eső lágy fátylában fürdik. A művész mesterien ragadta meg a hangulatot, a nedvesség érezhető a macskakövek csillogásában és a figurák homályos alakjában az esernyők alatt. Egy lószekér, a letűnt korok relikviája, osztozik a térben egy korai autóval, a változó idők jelezve. A kompozíció a középpontba vonzza a tekintetet, ahol egy család összebújik, alakjukat lágyítja az eső, intimitásérzetet keltve a környezet nagyszerűsége közepette. A műalkotás egy időről, helyről, pillanatról suttog – az emberi tapasztalás csendes megfigyelése, összefonódva a város eleganciájával.