A műalkotás egy drámai tájba kalauzol bennünket, ahol az elemek mintha ellentétben állnának. A jelenetet viharos égbolt uralja, melyet viharfelhők nehezítenek, és drámai fényt vetítenek a jelenetre. Egy vadász, mások kíséretében, a vadászott vaddisznóhoz közeledik, ami egyszerre idézi a cselekvés érzését és az élet és a halál elkerülhetetlen körforgását. A kompozíció mesterien felépített, a szemet a hullámzó terepen vezeti végig, az aprólékos füvű előtérből a távoli hegyekig.

A művész gazdag földszín palettát alkalmazott, amelyet a távoli víz hűvös kékjei, valamint a fény és az árnyék drámai kontrasztja hangsúlyoz, fokozva a festmény érzelmi hatását. A ecsetvonások láthatók, ami a jelenethez közvetlenség és energia érzetét adja. Ez a mű a művész azon képességének a bizonyítéka, hogy megragadja a természet nyers szépségét és erejét, valamint az emberi drámát benne. A kaland szellemével és a túlélésért folytatott időtlen küzdelemmel beszél.