Egy kötéltáncos, veszélyesen egyensúlyozva egy fehér lovon, ennek a magával ragadó alkotásnak a központi figurája. A ló, látszólag mit sem sejtve a veszélyről, magabiztosan lépked a sötét, baljós térbe kifeszített kötél mentén. Felül a kötéltáncos uralja a jelenetet; elegáns ruhákban pompázik, testtartása az egyensúly pillanatát sugallja, bár a feszültség tapintható. Öltözete éles ellentétben áll a főalakokat körülvevő sötétséggel.

Azonkívül egy alig felismerhető arcokból álló tömeg figyeli a látványt. Jelenlétük növeli a közeledő veszély érzését. A művész médiában való jártassága a kontrasztok éles használatában nyilvánul meg. A színek hiánya fokozza a drámát, arra kényszerítve a nézőt, hogy a kompozícióra és a jelenet érzelmi rezonanciájára összpontosítson. Szinte hallani a láthatatlan közönség kollektív lélegzetvételét alul, ami a művész érzelmek kiváltására való képességének bizonyítéka.