Ez a elegáns rajz egy fiatal nőt ábrázol, aki kecsesen támaszkodik egy székre, póza lazán kifinomult. A grafit és a finom színezés mesteri ötvözésével készült munka jól mutatja az alkotó vonal- és fénykezelésének magas szintjét. A nő arca, melyet puha vöröses haj keretez, gondolkodó kifejezést mutat egy széles karimájú fekete kalap alatt, amely drámaiságot és kontrasztot kölcsönöz a kompozíciónak. A lágy árnyékok és a finom keresztárnyékolás mélységet adnak, míg a színek visszafogott alkalmazása, különösen a ruha és a haj esetében, meleget és életet visz a képre anélkül, hogy túlterhelné az apró részleteket.

A kompozíció egyensúlyt teremt az egyszerűség és a kifinomultság között, kiemelve a figura megnyúlt formáját és profiljának lágy ívét, ami egyszerre sugall befelé fordultságot és csendes magabiztosságot. A mű a 19. század végének kiváló portrépéldája, ahol a fény és a finom színbeli árnyalatok hangsúlyozzák a modell érzelmi kifejezését a díszes részletek helyett. Az alkotás időtlen, intim és személyes hangulatot áraszt, elmélyítve a néző képzeletét a nő gondolatai és érzései felé. Az ilyen rajzok tükrözik az adott korszak igényét az elillanó hangulatok és a személyiség lényegének megragadására a minimális, de kifejező vonalvezetés és az apró, de hatásos színhasználat révén.