Ebben a lenyűgöző műalkotásban a nézőt egy nyugodt belső térbe vonja, amely a szellemi birodalom és egy vibráló üvegablak között oszlik meg. Balra egy fehérbe öltözött figura áll a merengésben, és megtestesíti a tiszteletet és az önvizsgálatot. A tér lágy világítása olyan éteri légkört teremt, amely kiemeli a környező építészet finom részleteit. Az árnyékok szépen játszanak a falakon, mélységet és meleget adva.

Ezzel a nyugodt pillanattal szemben a jobb oldal életre kel egy gyönyörű üvegablakon át. A feltűnő színek — sötétkék, gazdag piros és napfényes sárga — hősies lovagot ábrázolnak, akinek jelenléte parancsoló, de mégis békés. Érezhető feszültség van a figura csendes nyugalma és a lovag dinamikus vitalitása között. Ez a darab személyes megfontolásra hív; egy dialógus a mozdulatlanság és a cselekvés, a kontempláció és a bátorság között. A világosság és árnyék kölcsönhatása a művön keresztül hangsúlyozza a szellemi utazást, íntim és terjedelmes érzést keltve, összekötve a figyelő alakot az ablakon túl elterülő nagysággal.