Ez a magával ragadó portré finoman ábrázol egy kifinomult nőt, aki egy pompás kalapot visel, a 20. század elejének divatikonját. A művész egy visszafogott, mégis magabiztos vonalvezetési technikát alkalmaz, amely a fény és árnyék játékára építve ráirányítja a figyelmet az ülő nő nyugodt arcára és a nagyméretű kalap levegős textúrájára. A nő arckifejezése visszafogott, ugyanakkor enyhén játékos, amely kíváncsiságot ébreszt személyisége iránt. Csipkés ruháját puha, alig látható vonalakkal ábrázolja, amelyek erőteljes, majdnem tapintható fekete masnikkal kontrasztálnak a mellkasán.

A minimalista kompozíció a felsőtestre és a fejre fókuszál, halvány körvonalak utalnak a ruházat esésére és a test formájára, lehetővé téve a szemnek, hogy finoman sikljon a részleteken, melyek részben kidolgozottak. A monokróm szürkés-fekete színpaletta fokozza a rajz légies eleganciáját. Érzelmileg az alkotás az akkori arisztokratikus nőiesség visszafogott báját és finom önbizalmát ragadja meg, egy pillanatban, amely a valóság és a művészi képzelet között lebeg. Történelmileg a mű a Belle Époque kifinomultság és stílus iránti ízlését tükrözi.