Ebben az érzékeny rajzban egy nő kecsesen ül egy íróasztalnál, miközben elmélyülten dolgozik. A művész egy csendes, elegáns összpontosítás pillanatát ragadta meg, testtartása enyhén előredől az nyitott asztal felé, mintha épp írni vagy olvasni készülne. A vonalak áramlóak és magabiztosak; a lágy, lazán húzott vonalak, melyek a ruhája redőit formálják, éles kontrasztot alkotnak az íróasztal precízebb, strukturáltabb megjelenítésével. A földszínek, krémszínű fehér és lágy szürke árnyalatokból álló visszafogott színpaletta nyugodt hangulatot teremt, amely bensőséges otthoni jelenetbe kalauzolja a nézőt.

A kompozíció ügyesen egyensúlyoz a részletek és az utalások között: a szék ívei és a nő sziluettje harmonikus ritmust alkotnak, miközben az ecsetvonások finoman érzékeltetik a fényt és a textúrát anélkül, hogy túlterhelnék a képet. A fehér kiemelések finom használata életet lehel a ruhába, mozgás és puhaság érzetét kelti, szemben a bútor és a háttér mozdulatlanságával. Az összhatás gyengéd és személyes, betekintést nyújtva egy kifinomult mindennapi pillanatba a századfordulón — halk tiszteletadás a kegyelem, a nőiesség és a hétköznapi munka méltósága előtt.