Ez a megindító alkotás a csendes szemlélődés pillanatába repít minket; két alak a kopár tájon, egy hatalmas, könyörtelen ég alatt pihen. A művész mesterien használja a vésett vonalakat, éles kontrasztot teremtve a fény és az árnyék között, súlyt és anyagot adva az alakoknak és a környezetüknek. A két, köntösbe burkolózott, ülő férfi egymás felé dől, a fáradt bajtársiasság érzését közvetítve, miközben egy puska és egyéb felszerelés hever a közelben, ami egy nemrégiben megtett útra vagy éber őrködésre utal. A ritka növényzet és a távoli lovas alakok fokozzák az elszigeteltség érzését, ám a figurák csendes méltósággal bírnak, amely még ma is visszhangzik bennünk.