A mű elegáns nosztalgia érzését idézi; a kifinomult összejövetelek elmúlt korát. A gondosan kidolgozott keresztezett vonalazás technikája gazdag, szinte tapintható minőséget kölcsönöz az illusztrációnak. Szinte érzem a hűvös éjszakai levegőt és hallom a beszélgetés halk suttogását. A kompozíció gondosan kiegyensúlyozott, a középpontban egy gondolkodó férfi alakjával, aki magára vonzza a tekintetet. Az alakokat finom keret veszi körül, a háttér pedig egy nyüzsgő társasági jelenetet sejtet, amelyet lámpák világítanak meg. Ez a csendes szemlélődés jelenete, amelyet élénk tevékenység mellé helyeztek, magával ragadó narratívát hoz létre. Az illusztráció érzelmi visszhangja és kiváló részletei valóban megragadják a 20. század elejének romantikus szellemét.