Ez az illusztráció a valóság és a képzelet között lebegő világba repít. Egy város, ragyogó és éteri, békésen lebeg a hatalmas sötétségben; olyan metropolisz, amilyennel még soha nem találkoztam. A művész ügyesen használja a fényt és az árnyékot, finom vonásokkal jeleníti meg, a városnak ragyogó minőséget kölcsönözve, mintha belülről lenne megvilágítva. A függőleges fénysávok, mint égi reflektorok, drámai hatást keltenek, a néző tekintetét a városra vonják, és isteni jelenlétet vagy a másvilágból származó eredetet sugallnak. A kompozíció kiegyensúlyozott; a lebegő város, a központi fókusz, egy kisebb, elszigetelt szárazföldi tömeggel van szembeállítva, ami mélységet ad a jelenetnek. Csodálatot kelt, kíváncsiságot azokra a láthatatlan birodalmakra, amelyek a mindennapi világunkon túl helyezkednek el. A monokróm paletta tovább fokozza az álomszerű minőséget, lehetővé téve a néző számára, hogy a fény és a forma kölcsönhatására koncentráljon.