Ez a műalkotás, a négy panelből álló sorozat, egy néma történetként bontakozik ki, az építés és pusztítás jeleneteként. A művész egyszerű, mégis hatékony tintamosó technikát alkalmaz, merész és határozott vonásokkal, amelyek az azonnaliság érzését közvetítik. A fókusz egyértelműen egy kisgyereken van, aki elmélyül a fa építőkockákkal való építésben. A kompozíció négyzetekre tagolódik, irányítva a néző szemét a narratíván keresztül: az építkezés kezdeti szakaszai, a felemelkedő szerkezet, a győzelem pillanata és az elkerülhetetlen összeomlás. A korlátozott színpaletta, túlnyomórészt fekete-fehér, fokozza az érzelmi hatást, kiemelve a gyermek koncentrált erőfeszítéseit és az azt követő elkeseredettséget. Egy macska, a tetején ülve, nézi a dráma kibontakozását, egy csipetnyi szeszéllyességet adva hozzá. Ez a látszólag egyszerű jelenet sokat elárul az emberi tapasztalatokról a teremtésről, a kitartásról és az élet ciklikus természetéről. A művész képessége, hogy ilyen mély témákat minimál stílusban ragadjon meg, valóban figyelemre méltó.