A mű egy derűs és szemlélődő jelenetet mutat be, amelyet a tusfestés finom érintésével jelenítenek meg. Egy alak, talán egy szerzetes vagy egy tudós, egyszerű szürke ruhában, hátulról van ábrázolva, és a távolban lévő híd felé néz. Az alak tartása, enyhén görnyedt, a szerénység és az önvizsgálat érzését kelti. A művész vonalhasználata mesteri; a ruhát meghatározó vonások folyékonyak és természetesek, a mozgás érzését és a szövet textúráját közvetítik. A háttér szándékosan ritka, néhány stilizált fával, amelyek mélységet adnak és a jelenetet felállítják. A szín finom használata, elsősorban a ruha és a híd tompított tónusai formájában, harmonikus kompozíciót hoz létre, amely arra invitálja a nézőt, hogy elmélkedjen a jeleneten. Az általános érzés a nyugalom, ami a természet közepén a csendes elmélkedés pillanatát sugallja.