Ez a kifejező tájkép mesterien ábrázol egy nyugodt folyóparti jelenetet, ahol meredek sziklák meredeznek egy kiterjedt, ködös víztükör előtt. A kompozíció a bal oldali sötét, texturált fenyőktől a távoli folyó felett lebegő puha felhőalakzatokig vezeti a tekintetet. Egy kis csoport figurát finom ecsetvonásokkal, visszafogott színekkel ábrázoltak a vízparton, csendes emberi jelenlétet keltve, mely fokozza a szemlélődő hangulatot. Az tinta árnyalataival és kontrollált ecsettechnikával megalkotott alkotás az időtlenség és a természet méltóságának érzetét kelti, amely a Song-dinasztia tájképi hagyományaira jellemző. A jobb felső sarokban található kalligráfia tovább gazdagítja a művet, költői párbeszédre hívva a kép és a szöveg között.