A műalkotás egy derűs, mégis erőteljes jelenetet mutat be; egy halászhajó, amelynek időjárás viszontagságaitól kopott hajótestje a tengeren töltött életről árulkodik, a part felé tart. A művész mesterien ragadja meg a fény és az árnyék kölcsönhatását, a kompozíciót az égbolt uralja. Hatalmas, drámai felhők gyülekeznek, egy közeledő vihart sejtetve, lágy fényt vetve a hajóra és a nedves homokra. A kompozíció kiegyensúlyozott; a hajó horgonyozza a jelenetet, miközben figurák, feltehetően halászok, a sekély vízben gázolnak, befejezve munkájukat.

A művész tompa tónusú palettát használ, főként szürkét, kéket és barnát, hogy a vihar előtti nyugalom érzetét keltsék. Az ecsetvonások meglehetősen részletesnek tűnnek, különösen a hajó és a figurák ábrázolásában. Az összhatás a csendes szemlélődés, az átmenet egy pillanata, és a természet és az ember tartós kapcsolatának bizonyítéka. Érzem a vihar előérzetét. Szinte hallom a hullámok hangját.