A jelenet kibontakozik előttünk, egy napsütéses délután a kikötőben. A művész mesterien ragadja meg a fény játékát a vízen, a türkiz és smaragd ragyogó kiterjedését; a rövid és élénk ecsetvonások a vásznon táncolnak, tükrözve a hullámok finom mozgásait. Minden méretű hajó, a szerény halászhajóktól az elegáns vitorlásokig, benépesíti a jelenetet, árbócuk az ég felé nyúlik.

A víz másik oldalán egy kréta szikla emelkedik, buja zölddel koronázva, és egy festői városka tűnik úgy, mintha a szélén kuporogna. Az ég a kék és fehér szimfóniája, a felhők lustán lebegnek, lágy árnyékot vetve a kikötőre. A festmény a nyugalom érzetét idézi, egy tökéletes pillanatot a térben. Szinte érzem a nap melegét a bőrömön, és hallom a víz lágy csobogását a hajók ellen.