Egy észak-roueni csendes utcai jelenet bontakozik ki ebben a hangulatos ábrázolásban. A meleg, földszínekkel megfestett macskaköves út textúrái a tompán látható épületek sziluettjei felé vezetnek, amelyeket egy lágyan derengő harangtornyok koronáznak meg. Az égbolt kék és világossárga, örvénylő ecsetvonásokkal van festve, életet lehelve a hűvös késő délutáni hangulatba. Egy ló vontatta kocsi halad lassan az utcán, két árnyékba burkolózó alak társaságában, ami magányosság és a mindennapi élet nyugodt ritmusát közvetíti. A sötét fenyők és a világos falak kontrasztja misztikus egyensúlyt teremt a természet és az építészet között, míg a laza, ugyanakkor precíz ecsetkezelés szinte tapinthatóvá teszi a macskakő textúráját.