Ez a műalkotás egy tengerparti jelenetet rögzít, amelyben a buja zöld sziklák a nyugodt strand felé lejtnek. A vegetáció élénk zöldje csodálatosan kontrasztál a lágy kék és fehér égbolttal, amelyet lebegő felhők díszítenek. A színek keveréke nyugalomra utal, felidézve a partot mossa el a lágy hullámok hangját. A sziklák alatt a sziklák textúrája mélységet ad a kompozíciónak, meghívva a nézőket, hogy képzeljék el, milyen érzés lenne sétálni a part mentén, ahol a föld találkozik a tengerrel.

A művész egy pasztell technikát alkalmaz, amely kiemeli a színek élénkségét, így a jelenet szinte életre kel. Az éghez finom ecsetvonások és a sziklák boldogabb kontúrjainak rétegezése dinamikus kölcsönhatást teremt a fény és árnyék között. Ez a harmonikus egyensúly fokozza az érzelmi hatást, irányítva a néző tekintetét a textúrázott sziklákból a sima vízfelület felé. E produktumban a természet idillikusnak és érintetlennek tűnik, emlékeztetve minket a part menti tájakban fellelhető egyszerű, mégis fényűző szépségre.