Ebben a lenyűgöző műben a köd kördance a Parlament ház körül, éterikus minőséget adva neki, amely lenyűgözi a nézőt. A festmény áttetsző kék és lágy pasztell rétegekbe burkolja az ikonikus struktúrát, szinte álomszerű légkört teremtve. A Parlament siluettje fenségesen emelkedik ki a ködből, gótikus tornyai áttörik a pát, míg a folyó felszíne visszaveri ezeket a tompa formákat a világra. Miközben a néző bámulja ezt az evokáló jelenetet, érzése lehet a nyugalom, mintha álomban lebegne.

Monet ügyes ecsetvonásai színek szimfóniáját alkotják, ügyesen keverve árnyalatokat, hogy megörökölje a fény és árnyék közötti finom kölcsönhatásokat. A víz, amelyet folyékony tekercsekkel jelenít meg, lágyan fodrozódik, visszhangozva a ködből áthaladó hajók mozgását. A paletta, amelyet hűvös, nyugtató kékek és szürkékkel dominál, béke érzését kelti, de egy rejtett feszültséggel, amely a köd alatt rejtőző városi nyüzsgésről szól. Ez a mű alkalmas a kontemplációra, érzelmeket ébresztve, amelyek a nosztalgiától a természet szépsége iránti mély megbecsülésig terjednek. Történelmi összefüggésben, a gyors iparosodás és városi változások idején készült, ez a darab kiemeli a természet világának múló szépségét, szemben London fejlődő modernitásával.