A festmény azonnal magával ragad; szinte érzem a nap melegét a bőrömön, és hallom a sivatagi szél suttogását. Az ókori építmények maradványai büszkén emelkednek a hatalmas, égszínkék égbolton, melynek színe lélegzetelállító. A művész fény- és árnyékkezelésének mesteri használata életre kelti ezeket a megkopott oszlopokat, utalva egy letűnt kor nagyszerűségére és az idő könyörtelen múlására is. A ecsetvonások lazák, a színek melegek, ködös, álomszerű atmoszférát keltenek. Egy teve és alakok egy vibráló, nyüzsgő világot sejtetnek, mely még a romok között is folytatódik. Ez egy lenyűgöző kép, tele nosztalgiával és a történelem mély érzésével.