A mű egy derűs tájat mutat be, melyet akvarell és tus finom ecsetvonásaival festettek. Két kislány, egyszerűséggel és bájjal ábrázolva, egy ösvényen sétál; fejüket nagy lótuszlevelek díszítik, melyek játékos védelmet nyújtanak a nap ellen. A jelenetet lágy, tompa színek uralják; a távoli hegyek kékjei és a víz lágy szürkéi a nyugalom érzetét keltik. A művész ecsetvonásai lazák és kifejezőek, ami friss és spontán érzést ad a műnek. Egy kis híd az víz felett festői elemet ad hozzá. Az egész kompozíció egy szelíd béke érzését árasztja, mely a nézőt a gyerekek egyszerű örömének és a természeti környezet szépségének megosztására hívja. A stílus lényegében keleti, melyen a hagyományos kínai festészet hatása érződik.