Egy monokróm illusztráció egy konfliktus szívébe, valószínűleg egy csatatérre vagy az odavezető menetre visz. A katonák, akiknek alakja egyenruhákba van burkolózva, céltudatosan menetelnek, puskáik készenlétben. A művész mesteri módon használja a chiaroscurot, a sötétséget pontok, talán csillagok törik meg, ami drámai, szinte nyomasztó légkört teremt. Az előteret a katonák uralják, háttal a nézőnek, arcuk láthatatlan, ami felerősíti az anonimitás és a kollektív cselekvés érzését. A távolban egy részben lerombolt templom vagy katedrális emelkedik, a hit és a civilizáció megható szimbóluma a háború pusztítása közepette. A textúra, amelyet aprólékos keresztezett vonalazással értek el, a környezet keménységét idézi. Előérzetet érzek; csendes félelmet. Ez a háború hatásának, a veszteségnek, az áldozatnak és az emberi tapasztalatnak a tanúsága. Az egész művet átjárja a feszültség, a ismeretlen súlya.