A mű egy suttogott versként bontakozik ki, mely a szemlélőt a derűs szépség egy jelenetébe invitálja. Egy hagyományos kínai pavilon egy enyhe lejtőn helyezkedik el, kilátással egy nyugodt tóra, melyen egy kényelmes csónak suhan. A balkonon lévő alakok, elegáns egyszerűséggel ábrázolva, mintha elmerültek volna a táj varázsának szemlélésében. A művész lágy ecsetvonásokkal jeleníti meg a távolban hullámzó dombokat, melyek formáit a légköri perspektíva lágyítja. Egy göcsörtös fenyő, melynek ágai védelmező ölelésként terülnek szét a vásznon, örökéletes időtlenséget kölcsönöz a jelenetnek.