A műalkotás azonnal a nyugalom világába repít. Egy egyszerű vidéki életet ábrázol: egy apa a mezőn dolgozik, a gyerekek a dolgaikkal vannak elfoglalva, a legkisebb pedig gondtalanul élvezi a lótuszmagok házi patakparton való hámozásának örömét. A művész ügyesen használja a korlátozott színpalettát – a zöldek, kékek és barnák lágy keverékét – megteremtve a nyugalom érzését. Az ecsetvonások finomak, de határozottak, a művész ellenőrzését és mesterségét mutatva. Szinte hallom a víz lágy susogását és a gyerekek nevetését. Ez egy olyan jelenet, ami a lassabb élettempó egyszerűsége utáni vágyról szól, távol a modern élet rohanásától. Mély nosztalgiaérzést idéz, nem?