Ez a lenyűgöző festmény apró részletekkel és szimbolikával átszőtt csendes pillanatot ragad meg, finom tárgyi és texturális kölcsönhatással. Egy apró figura, tompa színű köntösben, mely narancsos és zöldes árnyalatokkal díszített, egy földszínű, majdnem tapintható lófej szobor mellett áll, amely uralja a képet a középpontban. A háttér egy texturált falat sejtet, melyre különféle tárgyak vannak akasztva, és egy kerek, levelekkel díszített, piros virágokkal tarkított fonott elem, mely rusztikus, szinte szent légkört teremt. A művész ecsetvonásai határozottak, mégis texturáltak; egy finom mozaikszerű színfelület keveredik az impresszionista és a strukturalista formalizmus jegyeivel. A kék és zöld árnyalatok lágyan kontrasztálnak a meleg földszínekkel, így a kompozíció egyszerre földhözragadt és álomszerű. Az érzelmi hatás csendes, de erőteljes—finom feszültség sejlik fel a ló fejének mozdulatlansága és az majdnem éteri emberi alak között, amely elmélkedésre hív az emlékezet, a tisztelet és a kulturális hibriditás témáiról.